Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A Világimanap története 2. rész - Ökumenikus világnézet

Beszélgetés Helen B. Montgomery és Lucy W. Peabody között

Írta: Helga Hiller és Eileen King, 1998
Fordította: Szederkényi Kornélia, lektorálta: Csernenszky Lillyan, 2017

 

HBM: Én Helen Barrett Montgomery vagyok, ő pedig a barátom, Lucy Peabody. Mindketten baptisták vagyunk. Amikor először találkoztunk 1887-ben, mindketten 26 évesek voltunk.

Lucy éppen akkor tért vissza Indiából, ahol hat évig dolgoztak misszionáriusként a férjével. Miután a férje maghalt, vissza kellett térnie a két kicsi gyermekével Amerikába, s hogy eltartsa őket, a Baptista Nők Külföldi Missziós Társaságának belföldi titkáraként folytatta az életét.

LWP: Helen és én nagyon lelkesek voltunk, hogy a külföldi missziók által mi-mindent tudnak tenni az asszonyok más országokbeli nőtársaikért, eljuttatva hozzájuk az evangélium felszabadító üzenetét. Minden erőnkkel azon voltunk, hogy mozgósítsuk a hazai asszonyokat, hogy jól tájékozottak legyenek a missziókról és támogassák a sokféle, nőkért és gyermekekért végzett női szolgálatot, mint az evangelizációs, oktatási, egészségügyi és szociális munkát.

HBM: Mi ketten mindig is egy igazán jó csapatot alkottunk. Mindketten megtanultunk a nyilvánosság előtt beszélni és legyőzni a lámpalázat nagy tömeg előtt. Lucy a szervező. A nők úgy hívják őt, hogy a „mi prófétánk”, mert mindig tele van ötletekkel és új tervekkel a jövőre nézve.

LWP: Helen egy másik kiemelkedő ajándékkal rendelkezik – zseniális író, ugyanis. 1900-ban, a Missziós Világbizottság javaslatára indítottuk el a Külföldi Missziók Közös Tanulmányozásának Központi Bizottságát, és miután egy évvel később én lettem az Elnök asszony, több ezer amerikai asszony kapcsolódott be a missziói tanulmányokba a helyi ökumenikus csoportokban vagy izgalmas nyári konferenciákon. Miután Helen 1906-ban megírta a Megváltó Krisztus: a csendes-óceáni szigetvilág (Christus Redemptor: The Island World of the Pacific) című könyvét, a missziós évkönyvek kedvelt szerzőjévé vált. „Nyugati asszonyok a Keleti országokban” című könyve tavaly, 1910-ben jelent meg. Könyvében a Női Missziós Mozgalom 50 éves történetét meséli el, ugyanakkor egy mélyreható elemzés is egyben. A könyv 6 hét alatt 50.000 példányban kelt el.

HBM: De azt ne felejtsd el, Lucy, hogy a legzseniálisabb ötlet tőled származik! Fantasztikus élményekkel gazdagodva, éppen most érkeztünk haza a Női Misszió Évfordulójáról, amely – egy baptista magazin megfogalmazása szerint – 1910 szeptembere óta már végigsöpört az egész térségben, az Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig. Igaz, ami igaz, hogy más női előadókkal egyetemben, éjt nappallá téve dolgoztunk azon, hogy a mintegy 70 darab kétnapos rendezvényen, több ezer asszony előtt, több száz kisvárosban tartsunk beszédeket. Korábban még sohasem tapasztalt, átütő eredményeket sikerült elérniük a nőknek az ökumenikus együttműködés, imádság, tájékoztatás területén és olyan pénzalapok létrehozásában, amelyekből külföldi nőtestvéreiket támogathatják.

Viszont ami igazán számít, az a lelki erő, nem a számok. De, ahogyan Lucy szokta mondani, a nők által összeadott számok – amelyek mögött személyes áldozatvállalásaik állnak – a misszió iránti szenvedélyes elkötelezettségük nagyságát mutatják. 1861 óta 40 millió dollárt gyűjtöttek már össze. A jubileumi ünnepségek ideje alatt csaknem 1.030.000 dollár gyűlt össze az Ázsiai Keresztyén Női Főiskolák számára a keleti nők képzése céljából, hogy ennek köszönhetően orvosok, ápolónők, tanárok és missziói vezetők lehessenek a saját hazájukban, a saját asszonyaik között.

LWP: Ahogyan a mottónk is szól, Helen: „A jubileumi ünnepségek vége a kampány kezdete.” A jubileumi ünnepségek ideje alatt számos helybéli asszony megtapasztalhatta a más felekezetű asszonyokkal való közösségben, együttműködésben rejlő inspirációt és erőt. Nagyon sok helyen alakultak ennek hatására felekezetközi női csoportok. Számos oka lehet annak, hogy miért egyesítik az erejüket. Emellett ahhoz, hogy hordozzák egymás terhét, arra is szükségük van, hogy megújítsák spirituális erejüket. Hívjunk össze egy felekezetek közötti Imanapot a Külföldi Missziókért a Háromévenkénti Konferencián, ahol jövőre, 1912-ben 44 külföldi misszióval foglalkozó női testület fog összegyűlni az USA-ból és Kanadából.

Kapcsolódó cikkek:

A Világimanap története 1. rész - A kezdetek

A Világimanap története 3. rész - 1916-1930 között

A Világimanap története 4. rész - 1931-1999