Országismertető

Sokszínű Suriname

A 2018. évi Világimanap programját a suriname-i asszonyoknak köszönhetjük. Magyarországnyi méretű hazájuk Dél-Amerika északi részén fekszik, és Holland-Guyanának is nevezik, amely egykori gyarmati mivoltára utal.

 

Méltán nevezik a ’legek’ országának is, ugyanis a világ egyik legritkábban lakott országa, népessége mindössze 500.000 fő. Bár azért érdemes megjegyezni, hogy hozzávetőleg még egyszer ugyanennyien él(het)nek az európai anyaországban, Hollandiában. A 2017. évben bemutatkozó Fülöp-szigetek 102 millió fős népességével éles kontrasztban áll ez a picinyke dél-amerikai ország.

Suriname a világ legszínesebb etnikai összetételű országai közé tartozik, ugyanis multikulturális népességét a gyarmati története során az itt élő bennszülött indiánok, az egykoron behurcolt afrikai rabszolgák, a kínai, indiai és jávai bérmunkások, valamint a holland gyarmatosítók leszármazottai alkotják. E sokszínű társadalomban a nyelvi kapcsot sokkal inkább az ún. sranan nyelv, sem mint a hivatalos holland jelenti.

Az etnikai sokszínűség a nyelvben, kultúrában és a gasztronómiában egyaránt megmutatkozik. Példaértékű lehet számunkra az, hogy a különböző tradíciókból eredő feszültségek ellenére, a különböző vallási felekezetek mennyire békésen megférnek egymás mellett. Az európai keresztyénség a herrnhuti testvérek közvetítésével jutott el Suriname-ba.

Páratlan természeti kincsei, a világon egyedülálló flórája és faunája szintén a legek közé emeli. Az ország 94%-át ugyanis máig esőerdők borítják, amelyek mélyén a mai napig fedeznek fel új fajokat.

Sajnos azonban az emberi mohóság ezt a rendkívül érzékeny térséget sem kíméli, ugyanis a bauxit- és aranybányászat napról napra csökkenti az esőerdőket, szennyezi a vízbázisokat, mérgezve ezzel az élővilágot.

Mindezek alapján érthető, hogy a suriname-i asszonyok saját országukban szétnézve, nap, mint nap rácsodálkoznak Isten teremtette világának szépségére. Ugyanakkor durván szembesülnek, szembesítenek azzal, hogy ezt a világot Isten a mi gondjainkra bízta, hogy vigyázzunk rá! Felelősséggel tartozunk érte!

Innentől kezdve a manapság olyan divatosan csengő szavak, mint fenntartható fejlődés, környezettudatos viselkedés, biodiverzitás, hulladékhasznosítás stb. már nem csak üres frázisok, hangzatos szlogenek, hanem az Isten által ránk ruházott felelősség gyakorlati eszközei, lehetőségei.

A környezetvédelem és a hulladékhasznosítás nem először témái a Világimanapnak. A suriname-i programot olvasva, szinte azonnal a 2014-ben megismert Egyiptom jutott eszembe. Azóta sem tudom kitörölni az emlékezetemből a ’kairói Teréz Anya’, Maggie Gobran könyvében (183. oldal) olvasott ambivalenciát: a nyomor szülte kairói szemétfeldolgozó rendszert 1992-ben a Rio de Janeiró-i ENSZ környezeti és fejlesztési konferencián példaértékűnek minősítették, ugyanis a szeméttelep lakói az összegyűjtött nagyvárosi szemét 85%-át újrahasznosítják! Hatalmas a kontraszt az üde, zöld, picinyke Suriname és a hatalmas, kopár Egyiptom között. Oly’ sok minden választja el egymástól e két ország asszonyait, mégis elénk hozzák ugyanazt a problémakört, az egyikük elszenvedőjeként, a másik a megelőzés fontosságára irányítva a világ figyelmét!

Becsüljük meg azt, hogy nekünk, itt Európa közepén, még van választásunk, szemben az egyiptomi hajléktalanok kényszer-szülte innovációival! Óvjuk meg környezetünket – kapcsoljuk le a villanyt, zárjuk el a csapot stb. És cselekedeteink közben mindvégig Jézus tanítását tartsuk szem előtt: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15,5)

Szederkényi Kornélia

 









Forrása: Tempevölgy 7. évf. 4. sz. (2015.)

 

Teremtésvédelem témáját ismertető segédletek:





 

Suriname ismertető kisfilm:

 

 

Események

Világimanap 2019 - Suriname   196
© 2017 MEÖT, Női bizottság