Zenék és Énekek

„Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Úr az Ő neve, vigadjatok színe előtt.” (Zsoltárok 68:5)

Suriname sokszínű dallamvilága a Világimanapon


Suriname etnikai sokszínűsége a zenében is megnyilvánul. „Amikor egy kultúra „elmerül” egy másikban, a két kultúrának azon jellemvonásai, amelyek hasonlóak vagy kompatibilisek, hajlamosak kiegyenlítődni, vagy egy új kombinált formában ötvöződnek.” (http://nepzenetar.fszek.hu/) Ennek tökéletes példája Suriname, ahol mindamellett, hogy a különböző kontinensekről érkező etnikai csoportok megőrizték és ápolják a maguk zenei hagyományait mind a mai napig, a számos kultúra sajátos elegyedése is megfigyelhető.

 

Az egykori bennszülött őslakosok, az ameroindiánok életét áthatották a törzsi rituálék. „A rítusok integráns része a zene és az ének. A hangszerek a környezetükben talált természetes anyagokból készülnek: csontból, nádból, rák ollójából, állatkoponyából készült sípokat, furulyákat, tökből, állati magvakból, csigaházból, állatok patájából és karmából készült csörgőket, valamint dobbantó botokat. A hangszerek hangjait bizonyos szellemek megjelenéséhez kötik. Elkészítésük és használatuk a férfiak feladata.” (http://nepzenetar.fszek.hu/)

A Nyugat-Afrikából rabszolgának behurcolt négerek is magukkal hozták és tovább ápolták saját törzsi szokásaikat a suriname-i ültetvényeken, valamint az esőerdőkben menedéket találó szökött társaik, akikből a maroon-ok lettek. A fekete közösségek zenéjük, kultúrájuk egyéb elemeinek és kommunikációs mintáik segítségével birkóztak meg az új kontinens kihívásaival, és különböző módon reagáltak az ottani európai és amerioindián zenei hatásokra.

Így fejlődött ki az 1930-as évek fesztiváljainak köszönhetően a kaseko és a kawina máig nagyon népszerű, lüktető ritmusú zenei stílusai. A ritmikailag összetett muzsika alapját különböző dobok adják, fúvós hangszerekkel (szaxofon, harsona, trombita) kiegészítve. Ezt a zenét jellegzetes suriname-i dobokon játsszák, úgy, mint a kawina dob (kétoldalas dob), kwakwa bangi (kicsi pad), skraki (nagy, kerek basszus dob, cintányérral a tetején), apinti (hagyományos álló dob, amit néha kongával helyettesítenek).

Az ének lehet szóló vagy kórus, jellegzetes hívás-felelet. A dalszövegek jellemzően vallási témákról, szerelemről, élettapasztalatokról és időnként az egykori rabszolgaságról szólnak.

A kaskawi stílusban a tradicionális városi kaseko zene és a hagyományos kawina keverednek némi pop és R&B hatásokkal. Az esetek többségében ezt is a hagyományos kawina dobokkal játsszák, kiegészítve billentyűs hangszerrel, gitárral és rézhangszerekkel. A műfaj úttörője a ’La Rouge’ együttes volt.

A tradicionális maroon zene modern újragondolásának tekinthető az aleke. Az 1950-1960-as években sok maroon munkás a tengerpartra, a kreolok pedig onnan Ndyuka térségébe vándoroltak, a jobb munkalehetőségek reményében. Alexander is egy ilyen kreol munkásember volt, aki szívesen zenélt együtt szabadidejében az ndyukai munkatársaival. A maroon-kreol zeneiség keveredéséből Alexandre közreműködésével egy tempósabb tánczene született, amely azóta folyamatosan fejlődik, és mára Suriname egyik legnépszerűbb zenei stílusa. A kreol Alexandre előadó művészete olyan mély benyomást tett ndyukai barátaira, hogy az iránta való tiszteletük jeleként nevezték el a műfajt aleke-nek.

Az indonéz (jávai) közösségek öröksége az ún. gamelán zene, amelynek különlegességét az adja, hogy a hangszereket egymáshoz tartozónak készítik és hangolják őket, így alkotva egy elkülönült egységet. Emiatt a hangszerek nem helyettesíthetőek például más gamelánbéli hangszerrel, mert nem lenne meg az együttes hangzás.

A suriname-i jávaiak gamelán zenéje leginkább a közép-jávai falvakban fellelhető stílussal mutat rokon vonásokat.

Az eredeti nyelven íródott világimanapi liturgiába egyaránt kerültek be tradicionális suriname-i dallamok, hagyományosabb keresztyén egyházi énekek, valamint kifejezetten a Világimanap alkalmára, felkérésre írt ének. A fentiekből kiderül, mennyire színes és gazdag zenei kultúrából érkezett válogatásról van szó. A magyar Világimanapi Munkacsoport zenei csapata tehát komoly kihívás előtt állt, amikor a magyar nyelvű liturgia zenei repertoárját kellett összeállítania.

Törekedtünk arra, hogy zeneiségében helyenként megjelenjenek a lüktető suriname-i dallamok, a magyar közösségek számára is elfogadható formában. Zenei csoportunk muzikálisan képzett önkéntesei az alkalomra íródott énekeket lefordították. A többi helyre pedig a Világimanap témájához tartalmában illeszkedő, dallamvilágában a suriname-ihoz hasonlóan lüktető, magyar nyelven jól ismert, különböző felekezeti énekeket választottunk. Ezzel is szerettük volna elősegíteni azt, hogy európaiként megismerjük a suriname-iakat, az ökumenikus közösség tagjaiként pedig megismerjük egymás felekezetét.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján természetesen azokra a közösségekre is gondoltunk, akik kevésbé kísérletező kedvűek, vagy nincsen olyan zenei vezetőjük, akivel megtanulhatnák az énekeket. Az ő számukra minden helyen megadtunk választható éneket. Azonban bíztatunk mindenkit arra, hogy bátran ismerkedjenek meg és énekeljék a gondos munka eredményeként összeállított főénekeket!

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Mózes 1,31)

„Dicséretet énekelek az Örökkévalónak, mert jót tett velem.” (Zsoltáros 13:6)

















Események

Világimanap 2019 - Suriname   196
© 2017 MEÖT, Női bizottság