Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Készítsünk sárkányfiókát!

Írta: D. Szederkényi Kornélia, 2019. január 19.

Az egész elmúlt hetem a Gyermekprogram kis füzetének elkészítése körül forgott. Így nem csoda, hogy a hétvégére már az én gyermeki énem is felülkerekedett és elszabadult a fantáziám.

Szunnyadó kreativitásom egyre erőteljesebben vágyott utat törni magának! Amikor reggel felkeltem, már buzogott bennem a tettvágy és a lelkesedés – igen, ma gyurmázni fogok! Bizony, gyurmázni, a kedves szomszédasszonyomnak hála!

Gyermekkorom kedves emléke a só-liszt gyurma, de valamiért év(tized)ek óta nem készítettem ilyesmit. Holott gondolatban már számtalanszor eljátszottam a gyurma adta végtelen formázási lehetőségekkel. A világimanapi készülődés azonban most remek apropóul szolgált ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjek.

Nyári szlovéniai látogatásom első napján, azonnal szerelembe estem egy különleges, ott felfedezett kis állattal, a Proteus-szal, hétköznapi nevén a barlangi gőtével. Mutatom, ő az:

A szlovén Karsztvidéken élő helybéli emberek, akik úgy hitték, hogy egy félelmetes sárkány lakik a Postojnai cseppkőbarlangban, valóban sárkányfiókáknak gondolták ezeket az állatokat. A 18. században a biológusok egymással versengve, jóformán azon hadakoztak egymással, hogy ki fog elsőként bemutatni egy új állatfajt a Postojnai cseppkőbarlangból. Giovanni Antonio Scopoli volt az, akinek elsőként sikerült befognia e rendkívüli teremtmények élő példányait és 1768-ban megszületett a „sárkányfiókák” tudományos leírása, amelyek a Proteus anguinus latin nevet kapták.[i]

A barlang alsó, ma is vízzel kitöltött járataiban óriási egyedszámban élnek ezek a kopoltyús állatok. A barlangi vakgőte, 25-30 centiméteres hosszával, a legnagyobb barlanglakó állat és Európában az egyetlen gerinces, amely kizárólag barlangi élőhelyekhez kötődik. Egyedei 100-120 évig is élnek, s egy véletlen során kiderült, hogy akár 8 évig is élhetnek táplálkozás nélkül. Amúgy rákfélékkel, férgekkel, csigákkal és egyéb gerinctelen vízi állatokat esznek. 12 évente szaporodnak, 30-35 petével. Szemekkel születnek, amik a fejlődés közben elcsökevényesednek, majd eltűnnek – alkalmazkodva az állandó sötétséghez. Nincsenek pigmentjei sem, ezért színtelen. A csaknem folyamatos akváriumi megvilágítás következtében a gőték bőre lassan rózsaszínre, majd pirosra színeződik, ezért kéthetenként cserélik a bemutató példányokat a Postojna-i Vivariumban. Ugyanakkor nagy ritkán találnak olyan egyedeket is, melyeknek szemük és színük van. Feltételezik, hogy a faj bizonyos csoportja kijár a felszínre, de felszíni előfordulásukat még nem sikerült bizonyítani.[ii][iii]

Szóval, ez a nagyon különleges, számomra esztétikus kis állat adta az ihletet a ma délelőtti gyurmázáshoz. A barlangi vakgőte elkészítése igen egyszerű, és már egy pici kézügyesség – no meg két csepp piros körömlakk – elegendő ahhoz, hogy szinte élethű és életnagyságú példányokat készítsünk.

Mivel a barlangi vakgőte természetes állapotában is színtelen, így a sima só-liszt gyurma tökéletes alapszínt ad. Lisztet és sót összegyúrtam annyi vízzel, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Azért, hogy szárításkor ne repedjen meg a tészta, kevés étolajat is tehetünk bele.

Egy maréknyi gyurmából 1-1,5 cm vastag, kb. 15-20 cm hosszú kígyót sodortam. A fej részét kissé háromszögletűre formáztam.

A lábak elkészítéséhez, nem sokkal a képzeletbeli nyaka alatt, valamint a farok végétől 5 cm-re, egy-egy vízszintes bemetszést készítettem oldalról. Nagyon vigyáztam, hogy ne szakadjon el a tészta. Két kisebb galacsinból két rövid, 4 cm-es vékony kígyót sodortam. Ezeket keresztbe áthúztam a törzsön ejtett bemetszéseken. Azért fontos, hogy keresztül húzzuk a testen a lábacskákat, mert így összesülnek a testtel és nem válnak / törnek le.

A lábak úgy is kialakíthatóak, hogy haránt irányban a törzsbe késsel belemetszünk, és ezt a darabkát a testre berőlegesen kifordítjuk. Kicsit formázzuk és késsel bemetszük a lábujjakat. Az ujjak végét csipesszel formázhatjuk.

A lábacskákat egy késsel megfelelő hosszúságóra vágtam, késheggyel 3-3 lábujjat igyekeztem formázni.

A kopoltyúkat a fej mögötti, nyaki részen, késheggyel alakítottam ki, mintha kis fodros gallérja lenne a gőtének.

Végül fekete gyöngyből két aprócska szemet helyeztem el a fejen.

Az elkészült állatot tepsibe, sütőpapírra fektettem és addig hagytam közepes lángon sülni, amíg egy enyhe pírt kapott. (Nem szabad túl magas hőmérsékleten sütni, mert a hirtelen nagy hőtől felpúposodik és megreped a tészta.)

Miután elkészült és kihűlt a tészta, piros körömlakkal megfestettem a kopoltyú-fodrokat. Hát nem aranyos?!

Nagyon olcsó, gyors és könnyű az elkészítése, ugyanakkor hatalmas élményt és örömet okozhatunk vele gyereknek és felnőttnek egyaránt! Csak ajánlani tudom, hogy Önök is készítsenek barlangi gőtét!

 

[i] https://www.postojnska-jama.eu/hu/toertenetek-csodaorszagbol/a-sarkanyfiokak-titkos-toertenetei/

[ii] https://www.postojnska-jama.eu/hu/a-park-attrakcioi/vivarium/

[iii] http://pizolit.hu/tur/pos_fr.htm

Világimanap 2019 - Szlovénia   Még 10 nap az alkalomig!