Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa
 
A 2019-es Világimanapi előkészítőre itt tud regisztrálni!

A mediterrán Szlovénia ékszerdoboza - Piran

Beszámoló a Német Világimanapi Előkészítő Konferenciáról

Írta: Szederkényi Kornélia

2018. június 25.

2018. június 25-i kirándulásunk utolsó állomása, délután a csodálatosan szép, velencei stílusú tengerparti üdülőváros, Piran volt. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert a szemerkélő esőt tovakergetve szikrázó napsütésben barangolhattunk a zegzugos sikátorokban.

A mosolygó nyári napsugarak méltóképpen ragyogták be ezt a június 25-i délutánt, amely egyébként nemzeti ünnepnap, a szlovén függetlenség 1991-es kikiáltásának emléknapja. Egy helybéli úriember személyében fantasztikus útikalauzt kapott kis kirándulócsapatunk, aki egészen izgalmas történeteket osztott meg velünk a város múltjáról és jelenéről.

Piran története napjainkig

Már a megérkezésünk pillanatában szembeötlő volt a velencei építészet és a közterek ’osztrákos’ tisztasága. Mindezt Piran története magyarázza, ugyanis már az i.e. 180-tól a rómaiak lakták, majd bizánci, francia, bajor kézen egyaránt megfordult az első évezred alatt. A 13. századtól egészen 1797-ig a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott, amelynek építészete mély nyomot hagyott a városon. Ezt követően a Német-Római Császárság, majd a kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az évi 40.000 tonna só kitermelés tette igazán naggyá Pirant abban az időben, amelynek köszönhetően gyorsan fejlődő, gazdag város lett.

A várfalat egykoron a török támadásoktól tartva építették, ámbár a török sohasem jutott el idáig.

Az I. világháború után Olaszországhoz csatolták, amely máig meghatározza a település mindennapjait, mert város lakói az olaszt és a szlovént egyaránt anyanyelvükként használják. Piranban van külön olasz, és külön szlovén óvoda, általános iskola és gimnázium. Szabadon választható, hogy ki melyik intézményben tanul.

A II. világháború után Jugoszlávia része lett, egészen 1991-ig, a szlovén állam függetlenségnek a kikiáltásáig.

Az első turisták, akik németek voltak, az 1970-es években jelentek meg, s történetesen az egykori partizánok otthonaiban leltek szállásra. Napjainkban az osztrákok érkeznek ide legnagyobb számban.

Míg a város lélekszáma a Habsburg virágzás idején elérte a 15.000 főt, addig ma alig 3.872 fő (2017), akik között így is sok a nyaralóház tulajdonos. A turizmus jótékony gazdaságélénkítő hatása mellett, sajnos érezteti annak árnyoldalát is. Az elmúlt húsz évben, az EU-hoz való csatlakozás óta a külföldiek egyre nagyobb számban kezdtek itt nyaralóházakat vásárolni. Emiatt felmentek az ingatlanárak, télen kihalt a település, nincs közellátás, mindezek miatt pedig lassan kiszorulnak az őslakosok. További probléma, hogy a szűk sikátorok miatt a városban nincsen parkolóhely, nincsenek munkahelyek, nagyon rövid a partszakasz, és a térségi központ Koper.

Természetesen mindez mit sem csorbít Piran vonzerején, amelyet a legkülönfélébb elismerő jelzőkkel illetnek, pl. „Szlovénia feltűnően rendezett, jó helykihasználtságú ország, kicsit olyan, mint egy szemrevalóan cuki terepasztal”[i], „Piran a szlovén Isztria legragyogóbb pontja, igazi gasztronómiai Mennyország”[ii], és a kedvencem „Piran olyan, mintha a horvát és az olasz tengerpart szerelemgyermeke lenne osztrák keresztszülőkkel”[iii]

A Tartini tér és épületei

A város főtere a Tartini tér (Tartinijev Trg) a 19.sz végéig kikötő volt, majd a város terjeszkedése miatt az egykori öblöt feltöltötték és fényes márvánnyal borították. A teret 1892-ben, nevezték el a híres olasz zeneszerző és hegedűművész, Giuseppe Tartini után, 1692-es születésének kétszázadik évfordulója alkalmából.

Külön érdekessége a térnek, hogy azért építették fel a tengerpart felőli oldalán a szecessziós stílusú városi színházat 1910-ben, hogy stabilizálják általa a teret. A színház oldalában ma kellemes kávézó van, közvetlen kijárással a tengerpartra.

Tartini a tér 7-es számú házának első emeletén látta meg a napvilágot, ahol most egy emlékszoba található.

Tartini a filozófia, matematika, zenetechnika tudósa volt, s a modern hegedűiskola alapítója. Számos legenda él róla, például állítólag még 18 éves sem volt, amikor első koncertjét tartotta Piranban, előadva híres Ördögtrilla-szonátáját. Családja papi pályára szánta, ezért apja Padovaba küldte teológiát tanulni, Tartini azonban csuhába öltözve is tovább foglalkozott a zenével. Mivel azonban a zenénél már csak az asszonyokhoz fűzte erősebb vonzalom, ezért apja végül kitagadta szerelmi kalandjai miatt. Zenei pályafutása és gazdag munkássága 1770-ben ért véget, amikor 78 éves korában Padovában elhunyt.

Tartini eredeti hegedűjét itt őrzik Piránban, és a mai napig játszanak rajta azért, hogy megóvják az állapotát. A hegedű különlegessége az, hogy a hangszertest belsejébe belevéste kézjegyét annak híres készítője, az a Nicola Amati, aki a szintén világhírű hegedűkészítő mester, Stradivari mestere volt.

A városháza előtt áll Tartini emlékszobra, amelynek elhelyezése a főtéren az aranymetszés tökéletes példája. A szobrot Antonio Dal Zotto készítette 1896-ban. Mivel a szobrot kikezdi a sós tengeri levegő, ezért néhány éve 3D-s szkennerrel felvételt készítettek róla. Ennek során derült ki, hogy a szobor hegedűjének belsejében a következő felirat áll: „az én kedves Antoniomnak”.

A 13. századi városháza eredeti épületét a tér létrehozásakor lebontották, és helyére 1877 egy új épült, neoreneszánsz stílusban. Az épület tetején két nőalak ül, háttal a címernek támaszkodva, kezükben pedig könyvet és virágot tartanak. A homlokzati falon látható szárnyas oroszlán mellső mancsát egy nyitott könyvön nyugtatja, amely azt jelképezi, hogy a várost a velenceiek „békésen”, háború nélkül foglalták el.

Külön érdekesség, hogy a város jelenlegi polgármestere egy guyanai származású úr, aki orvosnak tanult, amikor beleszeretett egy pirani hölgybe, így hát itt maradt. A fekete bőrű háziorvos hamar népszerűvé vált, így lépett a praxisa mellett politikai pályára.

A velencei stílus különösen szép emléke a tér sarkán álló gyönyörű, oroszlánkonzolos erkélyű, gótikus palota, a Benečanka. A legenda szerint egy gazdag velencei kereskedő beleszeretett egy pirani asszonyba, mivel azonban nős volt, így nem lehetett vele, ezért ide küldte az építészét, hogy építsen házat szeretőjének. A ház eredeti színe nem ismert, de valószínűleg piros lehetett. Idegenvezetőnk frappánsan úgy fogalmazott, hogy ez a legnagyobb pletyka elleni emlékmű, utalva a frappáns olasz ’ lassa pur dir’ feliratra, amely annyit tesz: „ám, fecsegjenek”.

 Egyházi élet és emlékei

Jelenleg Piranban összesen 10 db működő templom van, azonban csak egyetlen lelkész. Egykoron több, mint 15-en szolgáltak a városban. A hívők száma is nagyon alacsony, a 3.872 fős (2017) lakosságból kb. 30 fő. A templomba járók alacsony számának a kommunizmus sem kedvezett.

A domb tetejéről tekint le ránk az 1354-ben épült, tengerre néző Szt. György templom, amelyet a város védőszentjéről neveztek el. Ennek a tipikus velencei templomnak a harangtornya egészen a 15. századig harang nélkül állt, ugyanis a katonák innen kémlelték a környéket. A templom tetején álló pirani angyal keze azt mutatja, hogy éppen honnan jön a szél (bora).

Annak érdekében, hogy még vonzóbbá tegyék az egyházi környezetet, 2018. nyarán a parókia kertje különböző kulturális rendezvények helyszínéül szolgált. Szerda esténként például a kertmoziban ismert szlovén filmeket vetítettek.

A Tartini tér 8. szám alatt található aprócska Szt. Péter templom a település legrégebbi temploma, amelynek története 1272-ig nyúlik vissza. Mai formáját az 1818-as átépítés során nyerte el. A klasszicista stílusú épületet a trieszti építész, Pietro Nobile tervezte. A főbejárata feletti különleges dombormű azt ábrázolja, ahogyan Jézus átadja Péternek a Mennyei Királyság kulcsait.

A domb tetején álló, máig működő Minorita kolostort 1304-ben alapították a gazdag velenceiek, túlélte a Monarchiát és a kommunizmust, és jelenleg is 4-6 testvér él benne. Ugyan 1954-1990 között államosították, azonban 1996-ban visszakerült egyházi tulajdonba. Az udvar közepén álló kút – mint általában a kutak Piranban – valójában egy esővíz gyűjtő ciszterna, mert ha lefúrnának, akkor sós víz jönne fel.

2001 óta minden évben megrendezésre kerül - a pirani születésű hegedűvirtuóznak emléket állító - Tartini Fesztivál, amelynek számos koncertjét a minorita kolostor kerengőjében tartják, annak jó akusztikája miatt. A Fesztivált egyébként Jasna Nadles és Milan Vrsajkov alapították azzal a céllal, hogy elhozzák Piranba a klasszikus és barokk zene világhírű előadóit.

A minorita kolostor másik látványossága egy eredeti Carpaccio festmény, amelyet idén, az 500. Carapaccio emlékév alkalmából kapott vissza a város. Vittore Carpaccio velencei születésű reneszánsz festő volt, akinek munkáiból olyan nagynevű művészek merítettek később inspirációt, mint Tiziano és Tintoretto. A ’Mária a gyermekkel című festményét egykoron Piran városa rendelte meg, amelynek értéke a maga korában 2000 ló értékének felelt meg. A II. világháború idején a kép Padovába került és mostanáig egy pincében lapult.

A félsziget csúcsa felé haladva még olyan további templomok találhatóak itt, mint a Szt. Kelemen-templom, a ferences templom, a Havas Mária-templom és a Vigasztaló Mária-templom.

A Piran-i tengerpart

Szinte hihetetlen, hogy a Szt. György templom oldalából teljes panoráma nyílik Szlovénia 47 km-es partszakaszára. Arccal a tenger felé nézve, jobbra tőlünk már az olasz partszakasz és Trieszt látható, balra pedig a horvát partok.

Érdekesség, hogy Szlovéniának ugyan nincs direkt tengeri kijárata a nemzetközi vizekre, azonban a nemzetközi jog ezt biztosítja számára. Ennek ellenére folyamatos feszültség forrása ez a horvátokkal. Mivel Jugoszlávia megszűnése után Szlovéniához kerültek a hegyvidéki területek, Horvátországhoz pedig a tenger, ezért joggal feltételeznénk közöttük egy nagyvonalúbb együttműködést.

Helyi idegenvezetőnk azt is elmesélte, hogy az Európai Unióba történt belépés idején, 2004-ben olyan nagyfokú volt az öbölben a túlhalászat, hogy a tengeri élővilág kihalásával fenyegetett. Az EU-s halászati támogatásból kompenzálták a tevékenységüket felhagyó halászokat, és ma már csak engedéllyel halászhat néhány hajó. Az intézkedésnek köszönhetően az elmúlt 15 évben helyreállt az élővilág, és mára olyannyira tiszta lett a víz, hogy kagylót tenyésztenek benne. Az észak-adriai-tenger itt csak 15-20 km mély, ezért igen gyorsan melegszik. Ez a kedvező hőmérséklet és a gazdag halállomány különösen vonzó a delfinek számára, akik szívesen vonulnak ide vissza a téli hónapokban, egészen közel úsznak a partokhoz és látványos showval szórakoztatják a helybélieket.

[i] https://nuus.hu/eletmod/utazas/0917/mindenutt-jo-de-legjobb-piranban/

[ii] https://mienkavilag.hu/piran-egy-kedves-kisvaros-szlovenia-tengerpartjan/

[iii] http://kirandulo.reblog.hu/a-szloven-tengerpart-ekkove---piran

Világimanap 2019 - Szlovénia   Még 41 nap az alkalomig!