Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa
 
A 2019-es Világimanapi előkészítőre itt tud regisztrálni!

Van még számodra hely!

Lk 14:15-24 Témafeldolgozás a szlovéniai előkészítő konferencián
Írta: Szederkényi Kornélia
2018. június 26.

Ízletes reggelink után sietve igyekeztünk áhítatra a konferenciaterembe. Meglepődve tapasztaltuk, hogy szépen berendezett termünk ajtajai zárva vannak, és a személyzet tájékoztatása szerint ma már mások lesznek ott. Döbbenten álltunk egy pillanatig, azon morfondírozva, hogy akkor már nem érvényes a meghívás?

Végül a szomszédos napsütötte kert, tengerparti kilátással, Isten kék ege alatt, sokkal tökéletesebb helyszínnek bizonyult a reggeli imádsághoz. Mire az utolsó énekkel is végeztünk, szervezőink megoldották a helyzetet, tisztázták a félreértést és mi bebocsátást nyertünk. A terembe lépve, a közös tízóraihoz szépen megterített asztalok fogadtak minket.

 

Rávezető beszélgetés – vendéget várni és vendégnek lenni

A reggeli incidens tökéletes bevezetésül szolgált igei témánkhoz. A terített asztal mellett arról kezdtünk el beszélgetni, hogy milyen érzések kavarogtak bennünk, a csukott ajtó előtt állva? Azon töprengtünk, hogy a zárt ajtó az elutasítást, a kizárást, elfordulást jelenti-e?!

A terített asztalnál ülve, ma mi voltunk a meghívott vendégek. Asztaltársainkkal a vendégvárásról és vendéglátásról diskuráltunk. Érdekességképp szinte azonnal, egybehangzóan megjegyeztük, hogy az étkezés szinte minden kultúrában központi helyet foglal el a vendégségben – amely bizonyára kultúrtörténeti okokkal magyarázható. „Enni jó”, summázta az egyik testvér.

Ha azonban jobban belegondolunk, akkor a vendégségben nem csak ételt, hanem a saját társaságunkat, odafigyelésünket és időnket adjuk a vendégeinknek. Számos esetben ez az odafordulás egymás felé, az elismerés, elfogadás legalább olyan fontos, mint kenyeret adni. Amíg a kenyér a testet táplálja, addig az odafigyelés, a törődés lelkileg tölt fel.

Ugyanakkor gondolkozzunk el egy kicsit azon, hogy mit jelent vendégnek lenni? Szerintem ez egy lelkiállapot. Az a szívet melengető érzés, amelyet az a tudat kelt bennünk, hogy valaki gondolt ránk, érdeklődik irántunk, előkészületeket tett a fogadásunkra, és megérkezésünket követően az idejét és a figyelmét kívánja nekünk szentelni. Vendégnek lenni egyet jelent számomra a meghívás felett érzett öröm átélésével, az alkalomra készüléssel, a megérkezés izgalmával és a jelen megélésével, az élmények el- és befogadásával, a vendéglátó gesztusainak értékelésével. Vendégként megengedjük magunknak, hogy egy pillanatra megpihenjünk és hagyjuk, hogy gondunkat viseljék, kicsit kényeztessenek minket.

 

A nagy vacsora példázatának (Lk 14:15-24) átérzése

Képzeljük most bele magunkat a 2019. évre választott világimanapi igeszakasz történetébe. A helyszín Jeruzsálem. Jézus és a tanítványai egy farizeus házába, vacsorára voltak hivatalosak sabbathkor. Izgatottak voltak, tele elvárásokkal. Egyszer csak megjelent egy vízkóros ember. Minden szem rá szegeződött, majd Jézusra, hogy most mi fog történni, hiszen szombaton tiltott a munkavégzés, így a gyógyítás is. Jézus azonban megérintette és meggyógyította az embert, majd azokhoz fordult, akik rosszallóan szemlélték tettét. Jézus a vendégség közepette is figyelemmel fordult a beteg, rászoruló, fogyatékkal élő ember felé, átlépve a törvény által szabott határokat.

A vendégszeretet számos esetben a spontán megkeresésre való pozitív reagálást jelenti. A szükségben való odafordulást. Az odafigyelést és nagylelkűséget. A résztvevők közül azonban többen nem értették meg Jézus tettét, ezért azt válaszolta azt, hogy Istennél mindenkinek előkészített helye van. És ennek szemléltetésére mondja el ezt a példabeszédet, a viszonzás nélküli vendéglátásról.

Boldog az, aki isten országának a vendége” (Lk 14:15), hangzik a történet egyik vendégétől. Isten előtt mindannyiunknak van helyünk, mindannyiunkat vár.

 

A téma feldolgozása közösen – Meghívó Istenhez

A történet szerint Jézus a jeruzsálemi vendéglátóját a következő tanáccsal látja el: „Ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz az igazak feltámadásakor.” (Lk 14:13-14)

A jeruzsálemi vacsora közben a vízkóros ember felbukkanása, majd a példázatban említett fogyatékkal élők képe rendkívül plasztikus, amely tudatosítja bennünk, hogy fizikai jóllétünk ellenére, lelki értelemben véve mindannyian rászorulunk Jézus kegyelmére. A betegség az egy állapot, s az élete során bárki bármikor lelkileg letérhet az útról, avagy fizikailag rászorulóvá, fogyatékkal élővé válhat. Jézus azonban számos alkalommal kijelenti, hogy Ő nem azokhoz jött, akikkel minden rendben, hanem a szükséget szenvedőkért.Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5,32) "Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Lk 19,10) Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,13)

Isten gazdagsága felbecsülhetetlen és ezt kínálja fel a meghívottaknak! Mindazoknak, akik a társadalom perifériájára szorulnak, és már lemondtak róluk az embertársaik. Emberséget és megbecsülést kínál nekik. Ez a nagylelkű odafordulás ugyanúgy megsokszorozódik, mint a kenyérszaporításkor a kenyér.

Kényszeríts bejönni mindenkit” (Lk 14:23), avagy „akit csak találtok, hívjátok el” (Mt 22:9) a történet egyik legfontosabb mondata, ugyanis a MINDENKI azt jelenti, hogy nem tesz különbséget gazdag és szegény, gazda és szolga között. Ez nem megfizethető! A bibliai történetet a jómódúak szeméből nézzük, amely mégis az egyenlőségről mesél nekünk – mindenki leülhet egy nagy közös asztalhoz! Elmossa a társadalmi különbségeket, hiszen Isten előtt mindenki egyenlő. Azáltal, hogy Isten a szeretet szemén át tekint ránk, egy egészen másik perspektívát ad. Jézus a szegények perspektíváját mutatja be hallgatóságának.

Zárógondolatként egyik asztaltársunk a Hegyibeszéd egy részletével egészítette ki a gondolatmenetet: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5:3).

A történet szerint a jólétben élők voltak azok, akik nem fogadták el a Gazda meghívását. A visszautasítóknak azt ígéri: „azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.” (Lk 14:24) Egy másik helyen pedig így fogalmaz, „a mennyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” (Mt 22:8) A meghívottaknak volt lehetőségük választani, azonban annyira elvakították őket apró-cseprő földi ügyeik, javaik, hogy nem ismerték fel és nem becsülték meg a Házigazda nagylelkű gesztusát, aki a házában már előre helyet készített nekik és várt rájuk. Érdekessége a történetnek, hogy csak a visszautasítást és a kimentés indoklását írja le, de arról nem szól, hogy bármelyik meghívott bocsánatot kért volna a távolmaradásáért. Hiányzik a bocsánatkérés, a megbánás momentuma a részükről.

 

Aktualitás

Asztaltársaságunknál érdekes beszélgetés bontokozott ki az alábbi teoretikus kérdések mentén. Gondoskodik vajon ma az egyház a szükséget szenvedő, fogyatékkal élő emberekről? – kérdezi egyik német beszélgetőpartnerünk. A közösségi tereink fizikai akadálymentesítése jó kezdet, azonban ebben nem merülhet ki az odafigyelésünk. Meddig terjed ki a diakóniai munka?

A mai egyház komoly problémája az, hogy sok a templom, kevés a hívő, akik a meghívás ellenére is távol maradnak. Miért nem képes az egyház átadni az Istentől kapott gazdagság és javak csodáját úgy, hogy azt a hívők valóban a magukénak érezzék, névre szóló ajándéknak tekintsék? Személyes életünkön és tetteinken keresztül nekünk, egyen-egyenként kellene a hétköznapokban bizonyságot tenni hitünkről – kedvességünkkel, figyelmességünkkel, odafigyelésünkkel. Az egyház mai feladata az, hogy úgy éljünk, ahogyan azt Isten tanította – szeretettel egymás felé fordulva - mintegy ellensúlyozva a mai individualista, fogyasztói társadalmat.

Legyen ez a célja a 2019. évi világimanapi alkalomnak, hogy szívünket és Isten házának kapuit kitárva, személyes kapcsolatinkon keresztül minél több embert hívjunk meg az alkalmainkra, mert „még van hely” (Lk 14:22) számukra!

 

 

 

Világimanap 2019 - Szlovénia   Még 41 nap az alkalomig!